Előtte:

Ez az előzetes dióhéjban tartalmazza a film egész történetét:
www.youtube.com/watch

A film szereplői hülyéskednek:
www.youtube.com/watch

Vannak filmek, amik happy end-del végződnek, de mindig is vágytam egy olyan filmre, ami az elejétől a végéig olyan, mint egy happy end.  A Juno-ban azért nyomokban előfordulnak konfliktusok, de igazából semelyik szereplőre nem kell haragudni, mindenki szeretetreméltó a maga módján, és nem is akar rosszat a másiknak, szóval tényleg nem ironikusan mondom vagy ilyesmi: a szeretet járja át az egész filmet. Ráadásul semmi tinikomédia-szerű nincs benne (vagy csak alig), de kedvem lenne újra tinédzsernek lenni tőle.

Utána:

Tényleg, olyan egyszerű dolgok, mint egy gitár, vagy egy narancsos tic-tac, meg egy-két jó szó, ezekről el tudom hinni, hogy mennyi örömet tudnak szerezni. Nem írtam a "Nyugalom" c. filmről, miután megnéztem: amikor Eszter megkérdi Andortól, hogy mit szólna karácsonyra egy kisdedhez, teljesen feldühödve válaszolja, hogy soha nem szeretne gyereket. Körülbelül ezen a ponton fordul igazán rosszra minden. Abban világban ennél mi sem érthetőbb, nem az élet az érték, hanem a döntés hatalma, "pro-choice", hogy eldobhatjuk magunktól. Viszont Juno döntése, amivel elvállalta a gyerekét, egy csomó ember életét hozta egyenesbe... szóval ez a film "pro-life", de nem csak az abortuszos értelemben, hanem mert az élet szép, és akkor 1-el több élettől még jobb lesz.