www.est.hu/film/14136/kalandorok___2007/ro409

index.hu/kultur/cinematrix/kritika/klndrk080126/

Ehhez a filmhez nem kell az előtte-utána felosztás, akarva sem tudnék olyan poént lelőni, ami az előzetesben ne lett volna benne. És nem is a tetovált hullától lesz ez jó film. Illetve jó film? Nincs szívem lebeszélni róla senkit, de annál közepesebb (főleg a forgatókönyv), hogy ajánljam. Pasztell, langyos, viszont korrekt, vállalható. Teljesen furcsa, hogy ez egy elsőfilm, inkább tűnik egy olyan közönségfilmes kismester nyugdíjba vonulás előtti utolsó filmjének, akinek a kisujjában van a hangulatkeltés,  látványtervezés, színészvezetés, zene, viszont már belefáradt abba, hogy bármi egetrengetőt csináljon, és csak úgy lazán kirázta ezt búcsúzóul. De persze hogy nem így van: abból az odafigyelésből látszik, hogy egy reklámfilmes elsőfilmje, ahogy az apró részletek (ruhák, díszletek) mind ki lettek dolgozva. És a három szevedélybeteg generációt játszó színészek is igazán szerethető lúzerek, az egész olyan természetes és emberközeli. Randifilmnek ugyanúgy jó, ahogy összcsaládi vasárnapi mozinak is. Nem is folytatom sokáig ezt a blogbejegyzést, a indexes cikkben olyan jól le lett írva minden.

A végén még kérek valamit tőled, olvasó: segíts és mondj még nekem sok olyan magyar filmet, amiben a szereplők úgy élnek át valamiféle összetartozást, hogy közösen énekelnek egy kultikus rock-számot, mint a Megáll az időben a You are my destiny-t vagy az Ébrenjárókban a Runaway train-t, vagy a Kalandorokban a The man who sold the world eredeti, David Bowie féle változatát.

Ráadás: Noir Désir: Le vent nous portera
www.youtube.com/watch