Majd akkor írok róla részletesebben, ha a regényt is elolvastam, és akkor lesz összehasonlító elemzés meg minden, most csak annyit, hogy szerintem nem érdemes megnézni, nagyobb a füstje, mint a lángja.

UPDATE:

A regény utolsó 30 oldalát nem olvastam már el, mert az is biztos csak ilyen marhapásztor-bölcselet (cowboy-wisdom), amit ugyan a film ironikusan kezelt, de ez kb. olyan, mint amikor egy standup-komikus mond egy rossz viccet, és azon kell nevetni, hogy milyen rossz. És Javier Bardem figurája is ilyen volt: hátborzongató vagy kikacsintós? Persze, tudom, kétértelműség, dekonstrukció, fricska a nézőnek, de a végeredmény az, hogy közönyösen néztem az elejétől a végéig. Mit is tettek hozzá a Coenek a regényhez, ami maga is olyan, mint egy film forgatókönyve? Egy harci kutyás üldözést, egy tévében visszatükröződő kanapét, egy tejet lefetyelő macskát, egy mexikói lakodalmas-zenekart...

Ok, azért szerettem a sivatagot meg a texasi akcentust, és szerettem a film tempóját, a sürített levegős palack által kiadott hangot, meg azt a kérlelhetetlen meggyőző erőt, amivel Chigurh el tudja magyarázni az áldozatainak, hogy nincs választásuk.

Lehetséges, hogy igaz, amit az imdb írt: a film közben egyáltalán nincs zene? Vicces, még azt is írja, hogy a három főszereplő: Moss, Bell, és Chigurh közül semelyik kettő nem szerepel egyszerre a vásznon.