www.rottentomatoes.com/m/singing_detective/

www.imdb.com/title/tt0314676/

1986-ban volt egy tévésorozat BBC-n, "The singing detective" címmel, ennek a remake-je a 2003-as amerikai film, itthon csak DVD-n jelent meg. Egy Dan Dark nevű detektívregény-író a főhős, aki súlyos pikkelysömörrel fekszik kórházban, és a film elején még mozdulni sem bír, és mivel nem hajlandó gyógyszereket szedni, így a fájdalomtól dührohamokat kap és lázálmai vannak, amikben ő maga az éneklő detektív (aki egy régebbi regényének főhőse), akinek a 40-es évek film noir világában kell egy prostituált meggyilkolásának körülményeit kivizsgálnia. Nemcsak a kórházi "valódi" világ keveredik a detektívsztorival, hanem Dan feldolgozatlan gyermekkori emlékei is (az elfojtás a bőrbetegség igazi oka). A három világ között nagyon szabad az átjárás, van olyan mellékszereplő, aki 3-féle szerepet is játszik. A film a várttól eltérően egyáltalán nem krimi, a bűntényekről ugyanis semmi nem derül ki (hiszen Dan Dark ars poetikája: "all clues but no solutions"), hanem inkább egy sikeres pszichoterápiai kezelés története: Mr Gibbon-nak sikerül Dan  kezdeti magába zárkózását és cinizmusát feloldania, aki ezzel párhuzamosan a sömöréből is kigyógyul. A film szereplői időről időre dalra fakadnak (az 50-es évek Fenyő Mikis slágereit play-back-elik) és revű-szerű táncszámokat adnak elő.

Olyan, mint egy David Lynch-film (szőke parókás nők, alteregók, szekrényből leskelődés, retró mikrofonok), csak sokkal kevesebb benne a nyomasztás és sokkal több a sitcom-sőt burleszk-szerű bolondozás, a szentimentális happy end pedig igazán kellemes meglepetést okozott. Hasonlít még az "Egy veszedelmes elme vallomásai"-ra is, az is egy ilyen posztmodern önreflexív krimiparódia show-elemekkel spékelve. 

A film hűséges adaptációja a tévésorozatnak (bár annak a befejezése állítólag kevésbé volt happy), ugyanaz a Dennis Potter írta mindkettőt, aki egyébként maga is ebben a bőrbetegségben szenvedett. Azt hiszem a leírásomból is kitűnt, hogy mennyire zavaros az egész, bár ettől még lehetne jó is, viszont talán a logikus történet hiánya vagy egy-két túl hosszú párbeszéd miatt eléggé leül néha a film, ez a fő baj vele.

Igazán nézhetővé a remek színészek teszik a filmet: Robert Downey Jr. És Mel Gibson a közös jeleneteikben nagyot alkotnak, annak ellenére, hogy mindketten jócskán el vannak bennük maszkírozva.