Ki mondta, hogy egy filmes blogbejegyzésnek mindig premierfilmekről vagy méltatlanul elfeledett klasszikusokról kell szólnia?

Az Ocean's eleven-ben az a furcsa, hogy rajtam kívül kb mindenki látta akkor, de ma már csak ott porosodik a videotéka polcán a DVD...bizony, 2001 óta szép lassan lejárt George Clooney, Julia Roberts, Steven Sodebergh szavatossága, és a film még csak ott sincs az IMDB top 250-jében. Persze maga a film nem lett rosszabb azóta, de az a pajkos varázs, ahogy egy szekérderéknyi szupersztár és egy friss Oscar-díjas rendező összeállt, hogy egy habkönnyű és halállaza bűnügyi filmet csináljon, bizony elmúlt.

A magyar kritikusok egyébként már akkor sem értették a viccet: "minden idők legunalmasabb kasszafúró-filmje", "a banális alaptörténetet semmivel nem sikerült feldobni", "unalomig ismert klisék", "annyira pedálozik", "Tripla vagy semmi című akció- (akarom mondani: eksön) mozi", "Kuglófsütésnél is mindent beleraksz a receptkönyvből, és a tészta mégis összeesik a tepsiben.", "Már megint arcokért csinálnak újra egy filmet."

Ezek a kritikusok tisztára be vannak savanyodva. Épp az a poén, hogy nincs klasszikus értelemben vett akció! Épp az a poén, hogy kétségünk sem kell, hogy legyen a happy end felől! Egyszerűen csak hátra kell dőlni, és élvezni, ahogy a színészek lubickolnak egy olyan forgatókönyben, aminek kábé minden mondata felkerülhetne ide: www.imdb.com/title/tt0240772/quotes