Előtte:

www.est.hu/film/13517/adam_almai_adams_aebler__2005/ro409

Anders Thomas Jensen nevét azért nem ismertem, mert a forgatókönyvírók neveit nem szokás megjegyezni, pedig csak úgy ontja magából őket: pl. Wilbur öngyilkos akar lenni, Testvéred feleségét, Esküvő után... talán a sok melodráma után jól esett neki egy igen gonosz humorú fekete komédiát rendeznie, és így született az Ádám almái. Bár a műfaji besorolás nem ilyen egyszerű, hiszen a maga kifacsart módján mégiscsak egy, a gondviselésbe vetett hit próbájáról szóló parabolát kap, aki elmegy a Cirkóba megnézni. Sőt, olyan szintű blaszfémia van benne, amihez már teológiai előismeretek szükségesek: ha a könnyebb végéről akarod megfogni a dolgot, ne Jób könyvét olvasd el  a filmnézés előtt, hanem csak ezt nézd meg:

www.youtube.com/watch

Szóval valahol a komolytalanság és komolyság határán lavíroz a film, úgyhogy nem mondom, hogy kötelező lenne mélyen belegondolni az üzenetébe, de azért egyész jól kidolgozott történetszálak szólnak itt az öncsalás és hit kapcsolatáról, a fasizmusról, és a pro-life/pro-choice kérdésről is.

Némileg rontott a filmélményen a slendrián időzítésű feliratozás, sőt néha az a gyanúm támadt, hogy a fordító nem értette, hogy mit mondanak a szereplők és csak odakamuzott valamit.

Utána:

Csak amikor rákerestem, jöttem rá, hogy a luciferi gonoszságú Adamot játszó Ulrich Thomasent láttam én már több filmben is, csak hajjal!

Sejthettem volna előre, és nem csak a forgatókönyvíró melodrámai vénája, hanem az Amerikai história X miatt is, hogy jellemfejlődés lesz a film vége, de ennek ellenére mégis meglepett, és fekete komédiához méltatlanul magasztos érzéseket keltett bennem! Kicsit furcsa is, hogy egy ilyen cinikus film végén úgy haraptam rá a happy end-re, mint egy falat almáspitére, de úgy látszik, hogy Jób könyvének a dramaturgiája nagyonis működőképes.