Előtte:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page

A film egyik legjobb jelenetében a három főszereplő egy Isten háta mögötti szórakozóhelyen tequilázik, és a következő dolgokra isznak: az ujjazásra, Mexikóra, a csarolasztrákra (a filmből kiderül, hogy azok kik), a recskázásra, a klitoriszra, a szopásra, a barátnőikre (akik Európába utaztak nyaralni és bizonyára egy olasszal kefélnek épp), és az édesanyákra, majd benyomják a wurlitzert és táncolni kezdenek. És ez még csak a film egyik legjobb jelenete, a másikat nem mondom el, csak a csarolasztrák tízpontos kiáltványát (vérrel írták alá):

1: nincs annál nagyobb megtiszteltetés, hogy csarolasztrák lehetünk

2: mindenki azt csinál, amit akar

3: a pop kinyírja a költésztetet

4: naponta minimum egyszer juss el a csúcsra (ezt Saba találta ki, nem kell komolyan venni)

5: nem dughatod meg egy másik csarolasztra nőjét

6: faszfej az, aki az Americának drukkol

7: dögöljön meg az erkölcs és a fegyelem

8: tilos szűzzel házasodni

9: faszfej, aki az Americának drukkol (ez ismétlődik, mert az nagyon nagy faszfej, aki az Americának drukkol)

10: az igazság nagyon fasza dolog, de elérhetetlen

11: mindenki elveszíti a csarolasztra minősítést, ha bármelyik fent említett kibaszott pontot megszegi

A film igazi főszereplője, Luisa Cortés is megalkotja a saját tízpontos csarolasztra-ellenes kiáltványát, de azt sem mondom el, mint ahogy azt sem, hogy a film ténylegesen miről szól, mert az csak a legeslegutolsó jelenetben derül ki.

The last names of all the principal characters (Zapata, Iturbide, Carranza, etc.) are those of important figures in Mexican history. The last name of the one Spanish character - Cortés - is that of the Spanish conquistador who conquered much of Mexico for Spain.

Tenoch' is the name of the legendary founder of México Tenochtitlán, the capital of the Aztec Empire.

Utána: 

Hasonlít a film a Superbad-re, mert arról (is) szól, hogy egy tinédzserbarátságot hogyan definiálnak át a nők az egyetem előtti utolsó nyáron, hasonlít a Hukkle-ra, mert időről időre elkalandozik a kamera, hogy teljesen oda nem illő dolgokról, pl. elszökött disznók sorsáról tudjunk meg egyetsmást, hasonlít a Hallam Foe-ra, mert itt is éreztem azt a felszabadító érzést, hogy ami megtörténhet a film által teremtett világban, az meg is történik, a titkok kiderülnek, a kiáltványokat megszegik. Pl. azt a pontját, hogy az igazság elérhetetlen, ugyanis a szereplők igenis elérik, de kb úgy, ahogy Ikarosz a Napot.

És az is zavarbaejtő és egyben felemelő, hogy bár a film stílusa már-már dokumentalista (hosszú, középtávolról fényképezett kézikamerás snittek, other than the music played by radios, stereos and other music devices, there is no actual background music in the movie), időről időre megszólal az igazmondó narrátor, aki csakis Isten lehet, ugyanis olyan dolgokról is tud, amit a szereplők soha sem mondtak el senkinek, és a jövőbe lát.

The ending scene where they talk while having a coffee was the first filmed.