Előtte:

www.imdb.com/title/tt0119488/

Ez volt egy időben a bronzérmes bűnügyi filmem a "Közönséges bűnözők" és "A halál keresztútján" után, és előre elhatároztam, hogy lelkesedni fogok róla ebben a bejegyzésben. Kevésbé voltam lelkes a tervezettnél...mit csináljunk, egy filmet csak egyszer lehet először megnézni.

Két és fél órás, 80 beszélő szereplős krimi-eposz, Oscart nyert a forgatókönyvéért '98-ban.

The story is about Los Angeles policemen in the 1950s who are caught up in a mixture of lies, sex, corruption, and murder following a mass murder at the Nite Owl coffee shop. The story eventually encompasses organized crime, political corruption, heroin, pornography, prostitution, tabloid journalism, institutional racism, plastic surgery, and Hollywood. The novel's title refers to the infamous 1950s scandal magazine Confidential, which becomes Hush-Hush magazine in the novel.

Dícsérő kritikák: Taut pacing, brilliantly dense writing and Oscar-worthy acting. Enough narrative twists and memorable characters for a half-dozen films. It believes its noir values and isn't just using them for decoration. Kevin Spacey's Vincennes is the standout in a just about flawless ensemble. Kim Basinger is arguably the pick of a perfect cast.

Érdemes egy kicsit utánaolvasni a filmnézés előtt, hogy kik voltak 60 évvel ezelőtt a bulvárlapok címlapjain:

Lana Turner: en.wikipedia.org/wiki/Lana_Turner
Veronica Lake: en.wikipedia.org/wiki/Veronica_Lake

Mickey Cohen, the mobster who gets locked up which causes the war for control of the drug trade in the story, was a real-life Los Angeles mobster from the late '30s until his death in 1976 after two imprisonments for tax evasion. He was a small-time hood who joined forces with New York gangster Bugsy Siegel when Siegel came to L.A. to run the rackets (see the film Bugsy (1991)). After Siegel's murder in 1947, Cohen took over the rackets that Bugsy had built up, including labor union shakedowns at the studios, drug trafficking, gambling and prostitution. He was so hated by the police that he was constantly arrested for any crime, big or small (he was once arrested for using foul language on the street). As shown in the movie, he was eventually imprisoned for income tax evasion and spent nearly ten years in prison. After his release, he was semi-retired from the rackets and lived off his wealth, remaining a colorful character in Los Angeles until his death in 1976.

Állítólag a végefőcím után még van meglepetésjelenet!!


Utána:

Másodszorra nézve jobban kijön, hogy Oscar ide vagy oda, a forgatókönyv azért jó sok klisét is tartalmaz: a nyomozók bárhova mennek, újabb hullákra bukkannak, nagyon olcsó a "Miért lettem nyomozó?" monológok Freudizmusa,  a "Bisbee, Arizona"-szál pedig egyáltalán nem film noir-ba illően csöpögős... bár van egy olyan gyanúm, hogy ezek mind-mind ilyen kikacsintós főhajtások.

Many of the events in the movie were based upon real events. These include the Bloody Christmas scene where drunken police officers brutally beat up Hispanic prisoners suspected of beating up two uniformed cops; the plot line of real-life gangster Mickey Cohen's arrest touching off a gang war for control of the rackets; the LAPD Goon Squad which would kidnap out-of-town gangsters, beat them up and threaten to kill them if they ever tried to come back to set up their operations; Lana Turner dating gangster Johnny Stompanato. In real life, Turner's daughter Cheryl Crane stabbed Stompanato to death after catching him beating her mother.

Más filmek a hollywoodi fertőről:
Roman Polanski:www.imdb.com/title/tt0071315/
David Lynch:www.imdb.com/title/tt0166924/
Atom Egoyan:www.imdb.com/title/tt0373450/
Futottak még:www.imdb.com/title/tt0427969/

Avant:

www.est.hu/film/9029/parizs__szeretlek/ro11

Sok a Párizsos film mostanában, és nem a fény városa iránt érzett vonzalom miatt mentem el pont erre, hanem mert sznob vagyok, és vágytam arra az érzésre, hogy a legkedvencebb rendezőim (Alfonsó Cuarón, Joel és Ethan Coen, Alexander Payne) kézjegyét felismerjem az ötperces szösszeneteikben. És valóban elégedett is lehettem magammal, sőt még le is sajnálom őket egy kicsit: ez a régi lemez, srácok, ujjgyakorlat, önplágium, rutinmunka.

A rövidfilmek szinte kivétel nélkül giccsesek, de nagyon giccsesek, néha felhördültek a nézők a sok giccs láttán. Viszont néha úgy giccses, hogy tényleg megható, és azért hajlandó vagyok elhinni, hogy ez a giccs szívből jött.

Fárasztó a sok rövidfilm egyszerre, segítek is felkészülni neked a dömpingre:

Montmarte: Bruno Podalydés rendezte és ő is a főszereplő. Egy ember parkolóhelyet keres, talál, elgondolkodik közben azon, hogy miért nem képes megtalálni az élete párját, és ekkor egy nő elájul az utcán...
Quais de Seine: Francia fiú, muszlim lány. A film egyértelműen állást foglal fejkendő-ügyben:vilag.transindex.ro/
Le Marais: Homoerotikus párbeszéd csattanóval Gus van Sant-tól.
Tuileries: A Coenek rendezték. Abszurdba hajló vicc arról, ahogy egy paranoid amerikai turista látja Párizst. Nagyon posztmodern, kizárólag közhelyekből építkezik.
XVIe arrondissement: Walter Salles és Daniela Thomas (brazil filmrendezők) csinálta, a filmen elhangzó spanyol bölcsődal angol fordítása: What a pretty little hand have I, How pretty and white this that God gave me. What pretty little eyes have I,

How pretty and black these that God gave me. What a pretty little mouth have I,
How pretty and red this that God gave me. What pretty little feet have I,
How pretty and chubby these that God gave me.
Porte de Choisy:  Christopher Doyle rendezte (ő amúgy egy híres operatőr), egy szürreális kisfilm a kínai negyed fodrászüzletéből.
Bastille: melodráma!!! a dal, amit a nő gombóckészítés közben dúdol, a Jules és Jim c. filmből van (a Puskin moziban is ez szól filmkezdés előtt):www.youtube.com/watch
Place de Victoires: melodráma!!!! Juliette Binoche-al ás William Dafoe-val
Tour Eiffel: élőszereplős rajzfilm Sylvain Chomet-tól, ő csinálta a "Belleville-i hármasikrek" c. filmet is, ott is voltak nagy seggű amerikaiak:-)
Parc Monceau: Alfonsó Cuarón hosszú snittjeiről már a Vágy és vezekléses bejegyzésben is írtam. Ebben a rövidfilben Nick Nolte és Ludivine Sagnier szerepelnek, csak nehéz felismerni őket, mert végig középtávolról látszanak. Csattanó van a végén, tessék figyelni!
Quartier des Enfants rouges: Maggie Gyllenhaal és a drogdílere közti ki nem mondott szerelmi történet
Place de Fétes: melodráma!!! A nigériai bevándorlót az ág is húzza
Pigalle: Idősödő színészek jutalomjátéka (Bob Hoskins és Fanny Ardant) 
Quartier de la Medeleine: Gótikus héja-nász a "A Kocka" rendezőjétől (és Wes Craven játssza a hullát!)
Pére-Lachaise: Egy amerikai pár összekülönbözik a temetőben, de egy túlvilági jótevő a segítségükre siet (akit Alexander Payne játszik!). Wes Craven rendezte.
Faubourg-Saint Denis: Tom Tykwer-féle felpörgetett tempóban elmondott történet egy párkapcsolat működéséről, Natalie Portman-el és Melchior Beslon-al, aki tényleg vak.
Quartier Latin: Idősödő színészek jutalomjátéka (Gena Rowlands és Ben Gazzara)
14e arrondissement: Alexander Payne szívmelengető karikatúrája egy kis ember kisszerű Párizs-élményéről. Ez a legjobb rövidfilm mind közül, majd elbőgtem magam rajta, de azért mégiscsak az About Schmidt befejező jelenetét forgatta le újra...

Előzetetes (sokkal dögösebb, mint maga a film):www.youtube.com/watch

Aprés:

Ugye, hogy giccses volt?

Előtte:

Tudnotok kell, hogy amikor lefektettem ennek a blognak az alapelveit, elhatároztam, hogy mindig a magyar filmcím lesz a bejegyzés címe is. Nem tudom, hogy pontosan mi motivált erre, talán az, hogy az odeon.hu -n így könnyebb megtalálni. Na most ez nem érv, ugyanis
www.odeon.hu/kat.phtml
Az elhatározásomhoz továbbra is ragaszkodom, de azért bevezettem egy új címkét.

A "Being there" egy 1979-ben készült amerikai film, 125 perc hosszú, a főszereplő Peter Sellers, ez az utolsó nagy szerepe. Ő maga bulizta ki, hogy filmfeldolgozás készüljön Jerzy Kosinky regényéből, évekig kellett várnia az elkészítésével.

Nehéz bekategorizálni ezt a filmet, az imdb szerint Drama/Comedy, de pont az a lényeg, hogy a film teljesen saját hangnemet teremett magának, amiben bámulatos következetességgel játszik az elejétől a végéig. Tényleg képtelenség eldönteni, hogy egy komótos tempóban elmondott viccet látunk-e vagy pedig egy szívszorítóan nyomasztó esszét arról, hogy "az élet csak egy tudatállapot".

A filmelőzetes nem igazán jól adja vissza a film mélységeit, viszont a slusszpoén sokat elárul a kor politikai légköréről:
www.youtube.com/watch

Igazából Judd Apatow miatt jutott eszembe újranézni ezt a filmet:
www.rottentomatoes.com/news/1716409/


Utána:

tévedések vígjátéka

Richard Strauss: Also sprach Zarathustra (ez a 2001 Űrodüsszeia zenéje is)

Turing-teszt:

Roger Ebert írja: The classic test of Artificial Intelligence has been: Can a computer be programmed to conduct a conversation that seems human to another human? "Being There'' is a film about a man whose mind works like a rudimentary A.I. program.
Neve is van ám ennek a tesztnek:en.wikipedia.org/wiki/Turing_test
Az Észjárások c. könyben ír Mérő László egy 1966-ban készült ELIZA nevű számítógépes programról, akivel társalogni lehetett: "Csak a legfontosabb szabályt hagytuk ki: ha a partner szövege egyetlenegy mintához sem illeszkedik. Ha az ELIZA semmiféle támpontot nem tud találni, amelyből kiindulva felépíthetné a válaszát, akkor [...] egyszerűen annyit mond, hogy "Értem"." :-)

Jézus:

Pelikán József, Candide, Forrest Gump

blank canvas, mindenki (Ben, Eve, a tévénézők) azt fest rá, amit akar, mindenki azt látta bele, ami hiányzott az életéből. Ezek az emberek tényleg megválatásra vágytak, Chancenek elég volt ott lennie (being there).

Chance sohasem hazudott magáról

It has been suggested that Kozinski named the character of Chance after a teacher of transcendental meditation he had met at the local TM Center in Cambridge, Massachusetts, named Jerry Jarvis, who resembled the calm and simple manner of Chance Gardiner. The TM Center was located at the corner of Chancey and Garden streets.

Összeesküvés-elméletek:

The Biltmore House and Estate is the largest private residence in the United States (itt forgatták a filmet)
FBI, CIA, szabadkőművesek: www.youtube.com/watch (SPOILER!)
A filmet belengi az összesküvéselméletek nyomasztó légköre:

Despite Sellers' repeated requests, the producers would not remove the out-takes from the version they submitted to Cannes.
Itt a végefőcím a bakikkal:www.youtube.com/watch

Outtakes like these being shown in a major Hollywood production were very rare at the time.

Peter Sellers was nominated for the Oscar for Best Actor. Some said the reason Sellers lost was because of the outtakes at the very end of the movie as the credits are rolling. Sellers himself later said the outtakes "broke the spell" of the movie.

Befejezés:

So what does it show us? It shows us Chance doing something that is primarily associated with only one other figure in human history. What are we to assume? That Chance is a Christ figure? That the wisdom of great leaders only has the appearance of meaning? That we find in politics and religion whatever we seek? That like the Road Runner (who also defies gravity) he will not sink until he understands his dilemma?

Trivia: A film befejező jelenete véletlenül pattant ki a rendező fejéből filmforgatás közben:
Originally there was a different last shot planned for the funeral sequence at the end of the film. Director Hal Ashby was chatting with another director one day about filming when he commented how well everything was going. "It's like walking on air," he said, then suddenly was struck with a thought. He changed the last shot to the one that appears now in the movie.

The inscription "Life is a state of mind" is on Rand's tomb and also serves as the last line in the movie. These words were also inscribed on Sellers' own tomb, when he died a year after the movie was released.

www.est.hu/cikk/54844/a_fold

Kb úgy érzem magam, mint egy jegesmedve, aki nagyon vékony jégre tévedt... Címkét sem fogok találni ehhez a blogbejegyzéshez, egy természetfilmhez nem úgy kell hozzáállni, ahogy én filmekhez szoktam. Kifele jövet bűntudatot éreztem, és azzal vígasztaltam magam, hogy igenis teszek valamit a környezetért, hiszen befőttesüvegbe gyűjtöm az étolajat, ahelyett, hogy a vécébe önteném. Meg nemcsak bűntudatot, hanem zavarodottságot is: most akkor rossz irányba halad a világ vagy sem? Hiszen sokkal szebb és tökéletesebb filmet forgattak ezekről a veszélyeztetett állatokról, mint tíz éve, és bizony maga a globális felmelegedés hozta őket közelebb hozzám!

A filmben sehol egy ember, de még egy kondenzcsík sincs. Viszont mégiscsak arra reagált a közönség, amikor emberszerűen viselkedtek az állatok: a jegesmedve a hóban hentereg, a paradicsommadár takarít és pöffeszkedik, a kiskacsák base-jumpolnak, az elefánt a borját noszogatja, a majmok ódzkodnak a víztől. Mondom, ezen jókat röhögcséltünk ott a moziban, de amikor beültem, azt hittem, hogy az egész film ilyen lesz, tudat alatt valamiféle önfeledt és harmonikus édenkertre vágytam, ehelyett miről szól a film? Arról, hogy állatnak lenni színtiszta küzdelem: éhezel, szomjazol, hogy a kölykeidnek jobb legyen, egész életedben csak vándorolsz, sohasem lelsz nyugalmat. Én már el is felejtettem, hogy a természetfilmek erről szólnak.

www.imdb.com/name/nm0031976/

Ő és a szűk baráti köre jóformán monopolizálták a filmvígjáték-ipart az utóbbi években: A 40 éves szűz, Felkoppintva, Superbad, Lepattintva. Nevezzük ezeket mondjuk újhullámos komédiáknak: minden egyes alkalommal kellemes meglepetésként ér a low-concept témaválasztás és történetvezetés, az olcsó poénok helyett a jellemkomikumra alapuló humor, az emberközeli (és sokszor improvizatív) színészi játék.

Nem azt akarom mondani, hogy Judd Apatow egy filmkészítő zseni, hanem azt, hogy nagyon tehetségesen használja ki, hogy az eladható műfaji film határain belül is milyen sokat lehet igazi emberi problémákról mesélni. És hogy nemcsak eszképista romantikus komédiákra vevő az amerikai közönség, hanem olyanokra is, amiben a saját gyengeségeivel találkozik. Szisztematikusan végig lett véve ezekben a filmekben mindaz, amitől a férfilélek reszket: pubertáskor, szakítás, apaság, sorolhatnám. Még pszichológiai szakkifejezést is tanultam: "Separation Anxiety".

Van egy homályos érzésem még ezekkel a filmekkel kapcsolatban: hogy még jobbak, mint amilyennek én látom őket. Ugyanis a szinkronizálás tökre elront valamit, a poénokat viszont nem mindig értettem angolul,  és sok az utalás amerikai tévéműsorokra, sőt viselkedésformákra és úgy általában az ottani kultúrára, amit vagy értünk vagy nem, de biztos nem olyan jóízűen nevetünk rajta, mint ők. Ezért aztán nem merlek elküldeni a moziba, kedves olvasó, szerintem ezeket a filmeket arra teremtették, hogy DVD-n nézd őket.

És van még két dolog, ami miatt úgy lehet szeretni ezeket a filmeket, mint az Edgar Wright-Simon Pegg-Nick Frost-féléket: az alábbi Youtube, imdb, Rotten Tomatoes-cunamiból asszem kiderül, hogy mi ez a két dolog.

Knocked up:

This is a picture that refuses to fetishize either the ability to conceive or the significance of our place in the universe once we've done so.

Movie connections (elképesztő hosszú lista!):
www.imdb.com/title/tt0478311/movieconnections

Trivia: Leslie Mann és Judd Apatow lányai játsszák a filmbeli kislányokat, és a szülőorvosokkal kapcsolatos poénok közül sokat a saját kálváriájukból vettek. Ben barátai mind a saját nevükön szerepelnek a filmben.

Doorman scene:
www.youtube.com/watch


Superbad:

What's most memorable, most striking about Superbad is the canny evocation of male friendship in all its richness and complexity.

Trivia: A filmet Seth Rogen (aki amúgy a Knocked up főszereplője) és Evan Goldberg kezdték 13 évesen írni, de mire elkészült a film, kiöregedtek Seth és Evan szerepéből. Seth szerepét bevalottan azért bízták Jonah Hillre, mert "jó haver". A filmbeli péniszrajzokat David Goldberg, Evan testvére készítette.

McLovin interjú (ő a kedvencem, kiköpött Vass Norbi!)
www.youtube.com/watch

Forgetting Sarah Marshall:

Like its predecessors, "Forgetting Sarah Marshall" is a smart comedy that trades on social embarrassment and shows love from the standpoint of male insecurity.

Trivia: A film főszereplője Jason Segel írta a forgatókönyvet. Ő is szakított  már meztelenül és írt Drakula-báb-rockoperát. A zseniális vacsorajelenetben végig Sarah Marshallt szívatják a béna telefonos thrillere miatt: Kristen Bell tényleg szerepelt a Pulse c. filmben.

A filmelőzetes korhatáros változata:
www.youtube.com/watch

The 40 year old virgin:

Még nem láttam, de a trailer végén van egy állati jó csajozós szöveg:
www.youtube.com/watch

www.imdb.com/title/tt0100263/combined
www.port.hu/pls/fi/films.film_page

Akkor:

Valamikor a kilencvenes évek második felében nagyon szerettem ezt a filmet. Most, hogy újranéztük, jobban vissza tudom idézni, hogy miért: úgy gondoltam, hogy ez a legjobb Luc Besson-film. Szerettem széleslátószögű fényképezést, azt a visszafogott pontosságot, ahogy a képek meg voltak tervezve, szerettem a jelenetek ritmusát (amit valamiért a Keresztapáéhoz hasonlónak éreztem), meg azt, ahogy a bérgyilkosnő négy bevetése mind más, mind egy-egy önálló kis történet, a saját bonyodalmaival, szereplőivel és váratlan, mindazonáltal valóságízű fordulataival, szerettem a film stílusát, hogy ez nem egy akciófilm, hanem valami "más".

 És még valami, amit akkoriban nem mondtam volna el: a szerelemről kialakított képem több motívumát is a Nikitából szedtem! Pl. Marco mond valami olyasmit az egyik jelenetben (ráadásul azt hiszem, pont Bobnak), hogy az ő igazi sármjához idő kell, akár 5-10 év. Ez a szöveg nagyon tetszett nekem, és úgy gondoltam, h én is ilyen vagyok. Meg pl. mostanában gondoltam rá, h milyen poén lenne adni egy lánynak egy virágot, és ha esetleg nem nyeri el a tetszését, akkor elővenni a másodikat, ami háromszor akkora... na, ezt egy az egyben a Nikitából vettem, anélkül, hogy emlékeztem volna rá.

Most:

Sokkal kevésbé hoz lázba, mint akkor. Eric Serra zenéje idegesítően idejétmúlt lett azóta (a film 1990-ben készült), az elavult hi-tech is tovább növeli azt a komikus faktort, ami amúgy is benne van a filmben: egyáltalán nem valóságízű, hanem egy játékos, szinte  gyermeki fantáziaszülemény, a szülinapra kapott pisztollyal, a legromantikusabb pillanatokban csörgő telefonokkal, a savazó Viktorral. Szóval most már inkább egy lövöldözős My Fair Lady-t látok benne.

Viszont régen vajon észrevettem, hogy Anne Parillaud a nő hányféle arcát mutaja meg a filmben, és milyen jól csinálja? És ha egy mondatban kellet volna összefoglalnom a film történetét, akkor is azt mondtam volna, hogy "egy nő önmagára talál"?  Szerintem ha egy lányt megkérdeznének, hogy Nikita erős nő-e és hogy miből fakad az ereje, akkor nem a lövöldözéseket emlegetnék, hanem a film befejezését: meg tudta hozni azt a döntést, hogy ahhoz, hogy Bobtól szabadulni tudjon, Marcót is hátra kell hagynia.

Előtte:

www.est.hu/film/14915/ut_a_vadonba/ro11

Tipp: Jobb, hogy ha nem olvasol igazán utána, hogy miről szól a film (ahogy én tettem), mert a filmkritikák lelövik a sztorit! És nem azért, mert a kritikusok álnok poéngyilkosok, hanem azért, mert az USA-ban már eleve jóval ismertebb Christopher McCandless élete, mint nálunk, pl. az az elhagyott busz, amiben élt, azóta zarándokhely lett:
www.google.com/search

További tipp: érdemes egyedül nézni a filmet (és most már olyannyira rég volt a premier, hogy kis szerencsével a moziban is tökegyedül leszel!)

További tipp: felületes szemlélő könnyen fennakadhat azon, hogy mennyire didaktikus a film. Ez azért van, mert a rendező Sean Penn  tagadhatatlanul lelki rokona a főhősnek, és ezért elfogult is iránta, de ennek ellenére a film felfogható úgy is, mint egy dokumentalista aprólékosságával készült látlelet egy extrém remetéről.

További tipp: nomádtúrázó, falmászó, ejtőernyőző, raftingozó, kilboattal komp alá evező olvasóinknak különösen ajánlott!

További tipp:www.youtube.com/watch

További tipp: A filmélmény fokozásának érdekében készülj a a filmbe csempészett szépirodalmi idézetekből:
movies.digihitch.com/intothewild/chris-mccandless/quotes

További tipp: pisilj a filmnézés előtt.

Utána:

Nagyon sok minden volt igazi ebben a filmben: Emil Hirsch igazándiból lefogyott 40 fontot a szerepért, és nem használt kaszkadőrt. Teljes egészében eredeti helyszíneken volt filmezve, sokszor is kellett emiatt Alaszkába utazniuk. Sok olyan szereplő volt, aki saját magát játszotta a filmben:

A Salvation Mountan-i építész:
en.wikipedia.org/wiki/Leonard_Knight

A Slab City-i énekes:
www.imdb.com/name/nm2945847/

Az utolsó ember, aki élve látta Chris McCandless-t (ez a film első jelenete):
www.imdb.com/name/nm2946106/

És ő is:
www.imdb.com/name/nm1212069/

Azért van az, hogy ennyi minden igazi a filmben, mert ez Alex Supertramp világa: őt is az a vágy vezérelte végig, hogy valami igazit éljen át. Meg az, hogy szabad legyen, de ez szerintem nem sikerült neki.

Ha a példáját akarod követni, azért körültekintőbben vásárolj be nála:
www.mountex.hu/

Előtte:

www.imdb.com/title/tt0126886/

A magyar filmcím teljesen félrevezető! Ez nem egy tinikomédia, hanem egy politikai szatíra, sőt inkább egy kíméletlenül szúrós tanmese az emberi önzőségről és kisszerűségről.

Tracy Flick is running unopposed for this year's high school student election. But school civics teacher Jim McAllister has a different plan. Partly to establish a more democratic election, and partly to satisfy some deep personal anger toward Tracy, Jim talks popular varsity football player Paul Metzler to run for president as well. Chaos ensues.

Kit is juttat eszünkbe mostanában Tracy Flick?
www.youtube.com/watch

Köztudott tény, hogy ez a kedvenc filmem, és azt hiszem, mostanra már egyúttal az is, amit legtöbbször láttam a 21. században (a kilencvenes években a Közönséges bűnözők vezetett, a nyolcvanasokban a Macskafogó). 18 kritikusból 17-nek tetszett is, és ide is másolok egy bekezdést attól az egytől, akinek nem, mert tényleg jól megfogalmazza azt, amiért esetleg nem fog tetszeni a film:

"With its sad yet almost uniformly unsympathetic characters, the film never finds a confident tone: it's pitched as a satire, but seems to have no real targets."

Természetesen nem értek egyet, és majd az "Utána" részben le is írom, miért.

Utána:

Szóval azért nem értek egyet, mert igenis van egy szimpatikus karakter: Paul Metzler. A film hihetetlenül ügyesen játszik az előítéleteinkkel, mert eleinte csupa olyan dolgot tudunk meg róla, ami negatív színben állítja be: ő egy ilyen "jock",fizikailag jólfejlett, de együgyű rögbi-sztár, aki ráadásul elkényeztetett és gazdag, felemlegeti, hogy a húgát örökbe fogadták, és képmutatóan vallásos... majd szép lassan kiderül, hogy egyáltalán nem képmutató, sőt ő az egyetlen őszinte és jóindulatú figura az egész filmben, és végül már szívből sajnáljuk, hogy az élet olyan, hogy az ilyen naiv emberből, aki nem szavaz magára az elnökválasztáson, nem is lehet elnök.
Ez egyébként Alexander Payne (a rendező) nagy trükkje: pl. a "Schmidt története"-ben is eljátssza velünk ugyanezt: Schmidt keresztülutazza az országot csak azért, hogy a lánya esküvőjét megakadályozza, és csak lassan adagolva derül ki, hogy igazából a lánya a szar fej és a leendő férj a jófej.

Poén: nemcsak a gimnazista statiszták voltak igaziak, hanem a gondnok is!:
www.imdb.com/name/nm0625561/bio

When Tracy rips up the posters of Paul in the school hallway, the theme form Navajo Joe (1966) (which was also used at the end of Kill Bill: Vol. 2 (2004)) plays in the background.

Az film előzetese olyan, hogy akkor vicces, ha magát a filmet már láttad:
www.youtube.com/watch

There will be blood:
www.youtube.com/watch

Atonement:
www.youtube.com/watch

Juno:
www.youtube.com/watch

No country for old men:
www.youtube.com/watch

www.titanicfilmfest.hu/2008/

Szamócás süti:

www.titanicfilmfest.hu/2008/52-17204.php

4 japán lány története... fura, mert utánaszámolva nekem 5 japán lány jött ki: a mopedes, a koporsós, a hányós, a call-girl és a fénymásolós. Igazából az téveszett meg, hogy a koporsós lány néha levette a szemüvegét, és akkor ő volt a call-girl, csak erre nem jöttem rá a film közben, de azért még most sem késő értékelni a "like a virgin"-es poén mélységét. Szóval némileg nehezemre esett a film babaarcait megkülönböztetni egymástól, igazából egy biztos pont volt: a hányós csaj, de ő nem is hivatásos filmszínész, hanem maga Kiriko Nananan, annak a mangának a rajzolója, ami alapján a film készült!

Lady Chatterley:

www.titanicfilmfest.hu/2008/52-17197.php

Ez a "Lady Chatterley" nem ám egy polgárpukkasztó pornó, hanem egy igen visszafogott módon erotikus film, inkább a szex felfedezéséről szól, de jóval a szexuális forradalom
http://en.wikipedia.org/wiki/Lady_Chatterley's_Lover#Cultural_influence
előtti időkből: a közönség nem is tudta lenyelni a kuncogását, amikor Lady Chatterley bevallotta, hogy szégyenli megérinteni Parkint, meg amikor megköszöni neki élete első orgazmusát, meg ahogy csodálkozva szemléli Parkin méretváltozásait (kb a film kétharmadánál vetkőznek le először egymás előtt!!)...miközben mindketten már jó 30-40 évesek.

Heima:

www.titanicfilmfest.hu/2008/52-17240.php

A Sigur Rós szerintem egy kicsit beképzelt, valahogy azt sugározzák magukból, hogy ők az igaz bölcsesség forrásából ittak, de komolyan, ki más merne ilyen videókat csinálni:
Tekerj 2:00-ig: www.youtube.com/watch
Tekerj 5:04-ig: www.youtube.com/watch
Tekerj 6:22-ig: www.youtube.com/watch

A kuszkusz titka:

www.titanicfilmfest.hu/2008/52-17196.php

Szeretem az olyan filmeket (mert nem sok van belőlük), amik arról szólnak, hogy hogyan küzdenek az emberek a mindennapi munkájukkal: "A kuszkusz titka" a vendéglátóipar csínját-bínját mutatja be, és nagyon átélhetően teszi. Az arabokról is rengeteget megtudtam a filmből (bár vallásról szó sem esett): pl. mi csak a szőnyegárússal való alkudozásból ismerjük a verbális kommunikációnak ezt a jellegzetesen arabos formáját, ami mindig az egyéni érdekérvényesítést hivatott olajozottá tenni: mindenki mindenkit apróra kibeszél, de igazából azért, hogy közösen oldják meg a gondjait, és nem veszekednek, hanem az érveléstechnika magasfokán beszélnek lukat egymás hasába.

Vérvonal:

www.titanicfilmfest.hu/2008/52-17186.php

www.origo.hu/filmklub/20080410-valami-buzlik-izlandon-kritika-a-vervonal-cimu-filmrol.html

Az én véleményem ennél jóval lesújtóbb: lapos volt ez a krimi és kész, a fordulatai kiszámíthatóak, az "izgalmas" részek meg sokszor erőltetettek, kiváltképp a végén a bekattant-világvégi-újratemetős-öngyilkosos. Igazán elementáris reakciót egyetlen jelenet váltott ki a nézőkből: amikor Erlendur nyomozó marinírozott bárányfejet evett, ami valami emblematikus izlandi étel lehet, mert a Sigur Rós is lakmározott ilyet a Heima-ban.

Csak erős idegzetűeknek!!!:
www.calvin.edu/~adams/iceland/Week4/Week4-Pages/Image3.html

Izland tarolt a filmfesztiválon:
www.titanicfilmfest.hu/2008/52-18056.php

Előtte:

www.est.hu/film/13652/hallam_foe/ro11

www.imdb.com/title/tt0466816/

A bejegyzésemnek ebbe a részébe még nem írhatom még bele, hogy mitől működik a film, de szerintem érdemes megnézni, bár ahhoz lehet, hogy Ráth Balázzsá kell válnod, hogy biztosan annyira tetsszen, mint nekem. Mindenesetre állati jó rockzene van benne, meg skót akkcentus, meg egy megoldásra váró haláleset, meg csábos vampok, szóval csupa olyan dolog, amit mindenki szeret, ha van egy filmben. De amit én szerettem az  az, hogy nagyon álomszerű volt az egész, és érdemes ilyen szemmel nézni, mert a történet bizonyos fordulatai teljesen valószerűtlenek, de lélektanilag mégis a helyükön vannak, akárcsak egy álomban.

Utána:

Szóval én a saját álmaimra ismertem rá a film bizonyos jeleneteiben: én ott szoktam emberek ablakain belesni, meg zegzugos hotelfolyosókon és óratornyokban mászkálni és menekülni. És az tetszett, hogy a film által teremtett világban végül az összes lehetséges tabu megdől, és ami megtörténhet, az meg is történik: a fa teteji házikót feldúlják, Hallam minden búvóhelyén feltűnik egy-egy váratlan vendég, ő maga pedig a leskelődés ablakán mászik egyszer csak be, hogy a megfigyelt emberek életébe avatkozzon, Kate felveszi Hallam édesanyjának a kombinéját, a nevelőanyjával pedig az összes létező ödipuszi dolgot megteszi. És nagyon jólesik látni, hogy pontosan azok a dolgok történnek Hallam-el, amik ahhoz kellettek, hogy a lelkének a gordiuszi csomóit ki tudja bogozni. A végén a Bittersweet symphony-s/Trainspottingos kamerába mosolygós szembegyaloglás amilyen közhelyes lehetne, olyan természetes és átélhető.

A kedvenc párbeszédem a filmből:

-És akkor te tényleg jársz Alasdair-el?
-Dehát neki felesége van és gyerekei!
-És te magad házas vagy?
-Nem. Hát te, neked van szerelem az életedben?
-Igen, de ő halott.

Előtte:

www.est.hu/film/13517/adam_almai_adams_aebler__2005/ro409

Anders Thomas Jensen nevét azért nem ismertem, mert a forgatókönyvírók neveit nem szokás megjegyezni, pedig csak úgy ontja magából őket: pl. Wilbur öngyilkos akar lenni, Testvéred feleségét, Esküvő után... talán a sok melodráma után jól esett neki egy igen gonosz humorú fekete komédiát rendeznie, és így született az Ádám almái. Bár a műfaji besorolás nem ilyen egyszerű, hiszen a maga kifacsart módján mégiscsak egy, a gondviselésbe vetett hit próbájáról szóló parabolát kap, aki elmegy a Cirkóba megnézni. Sőt, olyan szintű blaszfémia van benne, amihez már teológiai előismeretek szükségesek: ha a könnyebb végéről akarod megfogni a dolgot, ne Jób könyvét olvasd el  a filmnézés előtt, hanem csak ezt nézd meg:

www.youtube.com/watch

Szóval valahol a komolytalanság és komolyság határán lavíroz a film, úgyhogy nem mondom, hogy kötelező lenne mélyen belegondolni az üzenetébe, de azért egyész jól kidolgozott történetszálak szólnak itt az öncsalás és hit kapcsolatáról, a fasizmusról, és a pro-life/pro-choice kérdésről is.

Némileg rontott a filmélményen a slendrián időzítésű feliratozás, sőt néha az a gyanúm támadt, hogy a fordító nem értette, hogy mit mondanak a szereplők és csak odakamuzott valamit.

Utána:

Csak amikor rákerestem, jöttem rá, hogy a luciferi gonoszságú Adamot játszó Ulrich Thomasent láttam én már több filmben is, csak hajjal!

Sejthettem volna előre, és nem csak a forgatókönyvíró melodrámai vénája, hanem az Amerikai história X miatt is, hogy jellemfejlődés lesz a film vége, de ennek ellenére mégis meglepett, és fekete komédiához méltatlanul magasztos érzéseket keltett bennem! Kicsit furcsa is, hogy egy ilyen cinikus film végén úgy haraptam rá a happy end-re, mint egy falat almáspitére, de úgy látszik, hogy Jób könyvének a dramaturgiája nagyonis működőképes.

Előtte:

Ez az előzetes dióhéjban tartalmazza a film egész történetét:
www.youtube.com/watch

A film szereplői hülyéskednek:
www.youtube.com/watch

Vannak filmek, amik happy end-del végződnek, de mindig is vágytam egy olyan filmre, ami az elejétől a végéig olyan, mint egy happy end.  A Juno-ban azért nyomokban előfordulnak konfliktusok, de igazából semelyik szereplőre nem kell haragudni, mindenki szeretetreméltó a maga módján, és nem is akar rosszat a másiknak, szóval tényleg nem ironikusan mondom vagy ilyesmi: a szeretet járja át az egész filmet. Ráadásul semmi tinikomédia-szerű nincs benne (vagy csak alig), de kedvem lenne újra tinédzsernek lenni tőle.

Utána:

Tényleg, olyan egyszerű dolgok, mint egy gitár, vagy egy narancsos tic-tac, meg egy-két jó szó, ezekről el tudom hinni, hogy mennyi örömet tudnak szerezni. Nem írtam a "Nyugalom" c. filmről, miután megnéztem: amikor Eszter megkérdi Andortól, hogy mit szólna karácsonyra egy kisdedhez, teljesen feldühödve válaszolja, hogy soha nem szeretne gyereket. Körülbelül ezen a ponton fordul igazán rosszra minden. Abban világban ennél mi sem érthetőbb, nem az élet az érték, hanem a döntés hatalma, "pro-choice", hogy eldobhatjuk magunktól. Viszont Juno döntése, amivel elvállalta a gyerekét, egy csomó ember életét hozta egyenesbe... szóval ez a film "pro-life", de nem csak az abortuszos értelemben, hanem mert az élet szép, és akkor 1-el több élettől még jobb lesz.

Majd akkor írok róla részletesebben, ha a regényt is elolvastam, és akkor lesz összehasonlító elemzés meg minden, most csak annyit, hogy szerintem nem érdemes megnézni, nagyobb a füstje, mint a lángja.

UPDATE:

A regény utolsó 30 oldalát nem olvastam már el, mert az is biztos csak ilyen marhapásztor-bölcselet (cowboy-wisdom), amit ugyan a film ironikusan kezelt, de ez kb. olyan, mint amikor egy standup-komikus mond egy rossz viccet, és azon kell nevetni, hogy milyen rossz. És Javier Bardem figurája is ilyen volt: hátborzongató vagy kikacsintós? Persze, tudom, kétértelműség, dekonstrukció, fricska a nézőnek, de a végeredmény az, hogy közönyösen néztem az elejétől a végéig. Mit is tettek hozzá a Coenek a regényhez, ami maga is olyan, mint egy film forgatókönyve? Egy harci kutyás üldözést, egy tévében visszatükröződő kanapét, egy tejet lefetyelő macskát, egy mexikói lakodalmas-zenekart...

Ok, azért szerettem a sivatagot meg a texasi akcentust, és szerettem a film tempóját, a sürített levegős palack által kiadott hangot, meg azt a kérlelhetetlen meggyőző erőt, amivel Chigurh el tudja magyarázni az áldozatainak, hogy nincs választásuk.

Lehetséges, hogy igaz, amit az imdb írt: a film közben egyáltalán nincs zene? Vicces, még azt is írja, hogy a három főszereplő: Moss, Bell, és Chigurh közül semelyik kettő nem szerepel egyszerre a vásznon.

www.rottentomatoes.com/m/singing_detective/

www.imdb.com/title/tt0314676/

1986-ban volt egy tévésorozat BBC-n, "The singing detective" címmel, ennek a remake-je a 2003-as amerikai film, itthon csak DVD-n jelent meg. Egy Dan Dark nevű detektívregény-író a főhős, aki súlyos pikkelysömörrel fekszik kórházban, és a film elején még mozdulni sem bír, és mivel nem hajlandó gyógyszereket szedni, így a fájdalomtól dührohamokat kap és lázálmai vannak, amikben ő maga az éneklő detektív (aki egy régebbi regényének főhőse), akinek a 40-es évek film noir világában kell egy prostituált meggyilkolásának körülményeit kivizsgálnia. Nemcsak a kórházi "valódi" világ keveredik a detektívsztorival, hanem Dan feldolgozatlan gyermekkori emlékei is (az elfojtás a bőrbetegség igazi oka). A három világ között nagyon szabad az átjárás, van olyan mellékszereplő, aki 3-féle szerepet is játszik. A film a várttól eltérően egyáltalán nem krimi, a bűntényekről ugyanis semmi nem derül ki (hiszen Dan Dark ars poetikája: "all clues but no solutions"), hanem inkább egy sikeres pszichoterápiai kezelés története: Mr Gibbon-nak sikerül Dan  kezdeti magába zárkózását és cinizmusát feloldania, aki ezzel párhuzamosan a sömöréből is kigyógyul. A film szereplői időről időre dalra fakadnak (az 50-es évek Fenyő Mikis slágereit play-back-elik) és revű-szerű táncszámokat adnak elő.

Olyan, mint egy David Lynch-film (szőke parókás nők, alteregók, szekrényből leskelődés, retró mikrofonok), csak sokkal kevesebb benne a nyomasztás és sokkal több a sitcom-sőt burleszk-szerű bolondozás, a szentimentális happy end pedig igazán kellemes meglepetést okozott. Hasonlít még az "Egy veszedelmes elme vallomásai"-ra is, az is egy ilyen posztmodern önreflexív krimiparódia show-elemekkel spékelve. 

A film hűséges adaptációja a tévésorozatnak (bár annak a befejezése állítólag kevésbé volt happy), ugyanaz a Dennis Potter írta mindkettőt, aki egyébként maga is ebben a bőrbetegségben szenvedett. Azt hiszem a leírásomból is kitűnt, hogy mennyire zavaros az egész, bár ettől még lehetne jó is, viszont talán a logikus történet hiánya vagy egy-két túl hosszú párbeszéd miatt eléggé leül néha a film, ez a fő baj vele.

Igazán nézhetővé a remek színészek teszik a filmet: Robert Downey Jr. És Mel Gibson a közös jeleneteikben nagyot alkotnak, annak ellenére, hogy mindketten jócskán el vannak bennük maszkírozva.

www.imdb.com/title/tt0408236/
www.rottentomatoes.com/m/1183955-_sweeney_todd_the_demon_barber_of_fleet_street/
www.est.hu/film/14436/sweeney_todd_sweeney_todd__the_demon_barber_of_fleet_street__2007/ro409www.port.hu/pls/fi/films.film_page
www.port.hu/pls/fi/films.film_page
Előtte:

Amikor Salának mondtam, hogy ez egy darabolós musical, úgy reagált, hogy ez már két ok arra, hogy ne nézze meg a filmet. Külön-külön én sem vagyok rajongója egyiknek sem, pedig van mit szeretni mindkét műfaj "esztétikáján": aki valaha írt verses SMS-t, annak azért van affinitása az opera iránt, a horror meg az emberi anatómiával kapcsolatos tabuinkat úgy tudja (a Sweeney Todd esetében humorral) tálalni, ahogy másfajta film nem. Ha pedig egy húsevő virág fakad dalra, azt egyszerűen nem lehet nem szeretni...

A szereplők motivációi stilizáltan leegyszerűsítettek, de valahogy ez mindkét műfaj természetes velejárója, és a sztori még logikus is a maga módján, sőt a végére  még olyan meglepetéseket is tartogatott, amiket nem sikerült a nagy eszemmel megsejtenem előre, magyarán a film okosabb volt nálam (talán azért mert én tartottam a filmet együgyűnek), azonkívül morális kihívást is jelent, hogy a film bizarrabnál bizarrabb szereplői közül kivel rokonszenvezzek, meg az is, hogy meddig nevessek, és mikortól fagyjon az arcomra a mosoly. Hogy azért valami rosszat is mondjak a filmről, pontosan ez a kettősség keltett bennem elidegenítő hatást.


Utána:

Elidegenítőek a mély dekoltázsok fölül ránk néző vízihulla-szerű női arcok.

Elidegenítő, hiszen Turpin bíró is mond valami olyasmit a film közepe táján, hogy "Ki ne érdemelné meg a halált?", és ezután kezdődik aztán az igazi haláltánc... de nem ám a középkori fajta, mert van abban valami nagyon is modern, ahogy az arctalan tömeg önként megy a vágóhídra, hogy utána a menzán falja fel önmagát, észre sem véve a rosszat sejtető fekete füstöt, ami pite-üzem kéményéből jön. Nem véletlenül lett a XIX. századi munkásosztály kedvenc egypennys ponyvaregénye a Sweeney Todd:

"The history of the world my love
is those below serving those up above
how gratifying for once to know
that those up above will serve those down below"

(Ezt persze lehet úgy is érteni, hogy a kétemeletes ház második emeletén van a borbélyüzlet, ahonnan az átvágott torkú áldozatok a földszinti vásárlókat kiszolgáló darálóba pottyannak.)

Elidegenítő, ahogy nincs happy end-je a szerelmes Anthonynak és Johannának: az utolsó jelenetben, amikor látjuk őket, Anthony lelkendezik, hogy most végre megvalósíthatják az álmaikat, mire Johanna azt mondja, hogy neki csak lidérces álmai vannak..

Elidegenítő, ahogy Miss Lovett anyai érzelmeiről alkotott illúzióink szertefoszlanak, ahogy a bizalom dalának refrénjét énekelve szólongatja a pincében rejtőző Toby-t, miközben Mr T. a borotváját markolja.

Magam is furcsállom, de a filmnek pont a húsospitéktől nem sikerült elidegenítenie:
husosfazek.blog.hu/2007/05/21/amator_quiche_elso_kiserlet

Én nem értem ezeket a kritikusokat:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page

www.rottentomatoes.com/m/atonement/

Azt hiszem azért okozott csalódást, mert sokkal regényesebb, fordulatosabb történetet vártam, de a film második felében lényegében már nem is változik meg semmi a szereplők lelkében és kapcsolataiban, persze elvileg ez lenne a lényeg, hogy egy csók, egy levél, egy félreértés (hazugság ?) is úgy pecsételheti meg az ember sorsát, mint egy világháború, de ahogy a film közepe táján mondja Robbie Ceciliának: "But if all we have rests on a few moments in the library three and a half years ago, then I'm not sure...", szóval én sem vagyok biztos benne, hogy ennyi elég egy 130 perces filmhez. Sőt, inkább úgy mondom, a film második órája egyszerűen unalmas. Meg vártam még azt az élményt, hogy az orromnál fogva vezetnek, mert egy tinédzser szemével látom a történetet, és utána kiderül, hogy igazából nem is úgy volt, szóval valami detektívregénybefejezés-szerű katarzist, de ez sem sikerült olyan jól, mint a szökőkutas jelenet.

Viszont James McAvoy, Saoirse Ronan, Vanessa Redgave elviszik a filmet, van néhány igazán egyedi atmoszférájú jelenet, és még valami: a zörejek (nemcsak az írógép, a légyzümmögés, labdapattogás, lámpakapcsoló-kattanás), ahogy zenévé állnak össze...nem tudom, hogy ez a "best sound editing" vagy "best sound mixing" katagóriája-e, mindenesetre egyikben sem jelölték Oscarra, pedig ezeket megérdemelné.

Szóval azok a bizonyos egyedi atmoszférájú jelenetek (amik nem is viszik igazán előre a történetet):

 A Dunkirk-i tablókép...nem mintha ez az operatőr találta volna fel a fedőre a kúpot: "Az ember gyermeke" is bővelkedik a bravúrosan hosszú snittekben:

www.youtube.com/watch

Meg itt van ez is:

zsfilm.blog.hu/2008/01/02/tony_jaa_steadicam_akcio#more281547

Inkább attól szép az evakuálásra várakozó katonákat bemutató jelenet
en.wikipedia.org/wiki/Dunkirk_evacuation
mert a háborús filmes konvenciókkal szembemenve egy békés és tulajdonképpen vidám hadsereg bemutatásával érzékelteti azt, amit amúgy minél sokkolóbb módon szoktak.

A másik egyedi atmoszférájú jelenet: Brionny a koponyasérült francia katonával beszélget, aki a menyasszonyának hiszi. Ennyi jutott szerelemből a sok vezeklés közepette szegény Brionnynak, akinek a fejében éveken/évtizedeken keresztül egy másik emberpár járt.

Brionny egy kicsit ilyen:
www.youtube.com/watch

Before:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page

www.rottentomatoes.com/m/there_will_be_blood/www.port.hu/pls/fi/films.film_page

A film két és fél órás, de nem tűnt olyan hosszúnak: feszülten ültem végig a hegedűk jajveszékelését hallgatva, vártam a film baljóslatú címében ígért vérre, és a vége előtt nem sokkal még úgy éreztem, hogy kevesebbet adott a film, mint amennyit ígért, de aztán a végén kamatostul kaptam meg, amire vártam. Nem tudom, hogy másoknak hogy tetszene, mert nekem is csak hajszál híján tetszett. Ajánlom azoknak, akik nem bánják, ha egy film főhőse mizantróp, a mellékszereplők képmutató hernyók, a történet tanulsága pedig kábé az, hogy a nyugati civilizáció önmagát pusztítja el, mondjuk például olyanoknak ajánlom, akiknek tetszett a Dogville. De a port.hu-s trailerből talán az is látszik, hogy Daniel-Day Lewis és Paul Dano mennyire szuggesztívek... a néző szinte várja, hogy mikor jön már a következő extatikus prédikáció vagy dühroham.

After:

Érdekes adalék, hogy az a titokzatosság, ami abból adódik, hogy Paul és Eli Sunday-t ugyanaz a színész játssza, igazából az improvizatív casting miatt van:

www.imdb.com/title/tt0469494/faq#.2.1.1

Nem túl közhelyes a film antikapitalista és antiklerikális üzenete? Ahogy Eli és Daniel rivalizálnak, de mégis egymásra vannak utalva, ahogy megalázkodnak egymás előtt, csak hogy tovább uralkodhassanak? Igen, és túlzó is és túlstilizált is és szájbarágós is ez az allegória. De mégis, nagyon frappánsan csinált sztorit ahhoz az igazsághoz, amit a The Corporation c. filmől ismerünk: a kapitalista világban nemhogy az erősebb győz, de a szociodarwinista kontraszelekció kifejezetten azokat juttatja hatalomhoz, akik betegesen vágynak rá, és bármire hajlandóak a győzelemért.

Előtte:

Gondolom nem igazán ismert Gothár Péter első filmje, de az Odeonból kölcsönözhető VHS kazettán (vagy gyere és nézd meg nálam, én egyszer felvettem a tévéből). 1980-ban megnyerte a legjobb elsőfilmnek járó Arany Oroszlánt a Velencei filmfesztiválon. Zéman Irén óvónő eltartási szerződést kötött Etelka nénivel, és amikor a néni meghal, Irén az örökölt lakást eladja, hogy végre saját öröklakást vehessen és beköltözhessen  a szerelmével, Attilával. Attila házas és halogatja a válást. Hevesi, Attila barátja, lakásépítéssel foglalkozik,  szerez egy félkész lakást Irénnek, aki érdekházasságot köt Hevesi egyik munkásával, Gáborral, hogy kedvezőbb lakáshitelt vehessen fel. Irén mindhárom férfinak ki van szolgáltatva valamilyen módon, de társra mégsem bennük talál akkor, amikor már azt hiszi, hogy teljesen magára maradt...
A film mégsem szociodráma, inkább egy édes-bús groteszk az élet kilátástalanságáról, jellegzetesen Gotháros mondatokkal ("Innen nem lehet elkésni", "Emberek vagyunk, egymásból élünk", "Irén, én szeretem magát, tegyük össze, amink van") , figurákkal és fényképezéssel. A színészek majd lejönnek a vászonról, Pogány Judit (Attila feleségét játssza) alakításáért már önmagában érdemes megnézni a filmet.

Utána:

Christian Mungiu, a "4 hét, 3 hónap, 2 nap" rendezője azt nyilatkozta, hogy filmjével a szocializmusról akart mesélni, de oly módon, hogy nem explicit módon a zsarnokságot mutatja meg, hanem csak az akkori emberek lehetőségeit és döntéseit, illetve hát a döntések szabadságának hiányát. A 70-es-80-as évekbeli filmkészítők nem is tehettek másképp, és Gothár Péter filmjében is csak kimondatlanul van ott az elnyomás, aminek túlbürokratizált rendszere rákényszeríti az embereket a kiskapuk keresésére, és ily módon tarja őket állandó kiszolgáltatottságban. De míg Mungiu filmje maga a vegytiszta, fojtogató kilátástalanság, az "Ajándék ez a nap" időről időre kikacsint ránk, és oly módon tálalja az élet fonák fordulatait, amin már csak nevetni lehet. Major Tamás egyperces cameo-ja, a névtelen mozigépész panaszai, a kiöregedett kupléénekesek és a seggrecsapkodós férfi pedig ugyan nem a szigorúan vett sztorihoz kellenek, de mégis olyan jó őket nézni.

www.est.hu/film/14136/kalandorok___2007/ro409

index.hu/kultur/cinematrix/kritika/klndrk080126/

Ehhez a filmhez nem kell az előtte-utána felosztás, akarva sem tudnék olyan poént lelőni, ami az előzetesben ne lett volna benne. És nem is a tetovált hullától lesz ez jó film. Illetve jó film? Nincs szívem lebeszélni róla senkit, de annál közepesebb (főleg a forgatókönyv), hogy ajánljam. Pasztell, langyos, viszont korrekt, vállalható. Teljesen furcsa, hogy ez egy elsőfilm, inkább tűnik egy olyan közönségfilmes kismester nyugdíjba vonulás előtti utolsó filmjének, akinek a kisujjában van a hangulatkeltés,  látványtervezés, színészvezetés, zene, viszont már belefáradt abba, hogy bármi egetrengetőt csináljon, és csak úgy lazán kirázta ezt búcsúzóul. De persze hogy nem így van: abból az odafigyelésből látszik, hogy egy reklámfilmes elsőfilmje, ahogy az apró részletek (ruhák, díszletek) mind ki lettek dolgozva. És a három szevedélybeteg generációt játszó színészek is igazán szerethető lúzerek, az egész olyan természetes és emberközeli. Randifilmnek ugyanúgy jó, ahogy összcsaládi vasárnapi mozinak is. Nem is folytatom sokáig ezt a blogbejegyzést, a indexes cikkben olyan jól le lett írva minden.

A végén még kérek valamit tőled, olvasó: segíts és mondj még nekem sok olyan magyar filmet, amiben a szereplők úgy élnek át valamiféle összetartozást, hogy közösen énekelnek egy kultikus rock-számot, mint a Megáll az időben a You are my destiny-t vagy az Ébrenjárókban a Runaway train-t, vagy a Kalandorokban a The man who sold the world eredeti, David Bowie féle változatát.

Ráadás: Noir Désir: Le vent nous portera
www.youtube.com/watch

Film előtt:

www.est.hu/film/3065/21_gramm_21_grams__2003/ro409
www.imdb.com/title/tt0315733/
www.rottentomatoes.com/m/21_grams/

Bár a film halálkomoly és mindhárom főhős lelkét 21 tonnás teher nyomja, mégsem volt túlzottan nyomasztó. A jelenetek időbeli sorrendje meg lett kavarva, így az elején úgy éreztem, hogy minden apró részletre görcsösen figyelnem kell, hogy a puzzle-t össze tudjam rakni, de a sztori kiegyenesítve igazán egyszerű: a film második felében már a várhoz képest nem sok meglepetés ért. Ne a katarzist vagy intellektuális kihívást keresd a 21 grammban, figyeld inkább a színészek arcát (ahogy Sean Penn cigizni tud!), a jól komponált kézikamerás képeket, és a jelenetek ritmusát.


Film után:

en.wikipedia.org/wiki/Duncan_MacDougall_%28doctor%29

Nem tetszett igazán, mert annyi sorstragédia volt belezsúfolva, hogy nem jutott elég jelenet arra, hogy a hősök motivációját igazán átérezzem: miért volt Paulnak olyan fontos, hogy utánajárjon  a szívdonorjának? Miért hatalmasodik el Cristinán a bosszúvágy?
 Miért lövi le Paul magát? Miért vállalja Jack magára Paul öngyilkosságát? Persze, mindegyik kérdést meg tudom válaszolni, de mégsem éreztem úgy, hogy magam is ugyanígy döntöttem volna ezekben a szituációkban.

De ahogy Jack Jordan a pappal veszekedett a börtönben, az milyen jól rámutatott arra, hogy mennyire nehéz a gondviselében hinnie egy bűnösnek! Viszont ahogy Cristina a piros cipőfűzőt siratja, az szerintem hiteltelen. Van egy film, aminek sikerült, ami a 21 grammnak nem: átéreztetni velem egy szülő feldolgozhatatlan gyászát, amint lassan  bosszúvágyba fordul, de a címét nem árulhatom el, mert pont az a lényeg, hogy ne tudd előre, hogy erről fog szólni... de majd talán egy későbbi bejegyzésben ajánlani fogom.

Az "Ütközések" című filmet is eszembe juttatta a 21 gramm: több szálon fut, autóbaleset, időben ugrál, erkölcsi kérdések... csak az "Ütközések"-ben több humor és ötlet volt.

Film előtt:

www.est.hu/film/14037/hideg_nyomon/ro11
www.imdb.com/title/tt0452623/
www.rottentomatoes.com/m/gone_baby_gone/

Ez egy krimi, és jól be is húzott a csőbe: a film felénél azt hittem, hogy itt vége deszarvolt, és csak utána jöttek a fordulatok! Némelyik egy kicsit kifacsart, de nem érdemes emiatt izgatnod magad, ahogy én tettem, mert a végkifejlet viszont igazán klappol: különösen amiatt, mert a végére nyer értelmet az a sok nyomor, sivárság és kilátástalanság, ami Boston szegénynegyedeiből árad. Nincs benne üresjárat, sőt néhány jelenet erejéig műfajt is vált: egy igen nyomasztó betét a "Hetedik" hangulatát idézi, de közben némi irónia is ott lappang végig. És nemcsak krimiként működik, hanem igazán átélhető erkölcsi dilemmákon rágodhatunk a szereplőkkel együtt. A film gyenge pontja a két fiatal főszereplő színtelen játéka, de a mellékszereplők annál jobbak.

Film után:

Mintegy mellékesen, jófajta krimihez méltóan a nyomozók végső jutalma az, hogy rájöjjenek, a nyomozásuk tök értelmetlen volt, bár nincs idejük ezen borongani, hanem egy eldönthetetlenül nehéz kérdést kell megválaszolniuk maguknak: természettől adott joga van-e egy rossz anyának a gyerekéhez? Egy SZDSZ-es és egy KDNP-s mekkorát tudna ezen vitatkozni! És így hirtelen még azt sem tudom, hogy ki melyik párton állna.

Az imdb-n írták, hogy a Helene-t játszó Amy Ryan olyan jól magára öltötte a lecsúszott drogos ribanc szerepét, hogy be sem akarta a biztonsági őr engedni a forgatásra. Ed Harris is igazán dögös volt, a legszebb az egészben, ahogy az utolsó leheletével azt nyögi: szeretem a gyerekeket... és valóban kiderül, hogy a keményebbnél keményebb rendőrök halála vagy bebörtönözése és egyben a film sztorija mögött egyetlen mozgatórugó áll: a vágy arra, hogy kis Amandának szebb élete legyen. Ezt hívják melodrámának? Mert hát az "Esküvő után" az egy melodráma volt az újság szerint, és a film dramaturgiájának ott is az volt a motorja, hogy két férfi  mindent megtesz a céljáért: a gyerekekről gondoskodni.